Konyv: A filozofia nagykonyv:e


Konyv: A filozofia nagykonyv:e

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 472673181
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,83

MAGYARÁZAT:Konyv: A filozofia nagykonyv:e

Pontosság ellenőrzött. Arisztotelész kezdetben elfogadta Platón idealista tanait, melyek annak tudományos ellenfeleivel, a szofistákkal folytatott vitában kristályosodtak ki. Tény, hogy a szofista filozófia gyakorlatias és lényegre törő, antiidealista, sokszor felvilágosultan vallásellenes képviselői kezdetben sokban hozzájárultak a filozófia és egyes tudományok retorika, ismeretelmélet, csillagászat, természetfilozófia — és a későbbi természettudományok fejlődéséhez. A legnagyobb szofisták, vagy az erős szofista hatást mutató cinikus filozófusok azzal, hogy saját maguk is követték azt az életformát, melyet prédikálták Diogenész pl.

Az egyik nagy szofista, a szicíliai Gorgiász például a következő, a filozófiában járatlanok számára esetleg abszurdnak nagykonyv:e noha egyébként védhető, és szigorú értelemben véve nem cáfolható elveket fektette le mint a filozófia alapjait vagyis inkább mint mindenfajta filozófia megdöntésének alapjait :.

Ám ez az ismeretelméleti relativizmus az erkölcs és az értékek relativizálódásával is együtt járt, s nehéz lenne megmondani, melyik volt inkább az ok s melyik inkább a következmény. Nem csodálható, hogy a tudni vágyó fiatal Arisztotelész Athénban a biztos tudást ígérő Platónhoz szegődött inkább, s nem valamelyik szofista retorikatanárhoz.

Az a relativizmus, ami a humánum kizárólagosságára épít, nem csak a tudományt rombolja le, de az erkölcsöt is, vagyis magát a humánumot. Ha filozofia megrendül, a biztos tudást kell megkeresni. Erre az útra lépett rá Szókratész, ezzel emelkedve szofista kortársai fölé, és ezt az utat folytatta Platón.

Arisztotelész tehát a szofistákkal folytatott vitában először Platón oldalára állt a bizonyosság keresésében. Így Platón az érzéki észrevételt ugyanúgy megtagadta, mint a szofisták, csakhogy nem állt itt meg, hanem megalkotott egy azokon konyv: filozofia világot, konyv: a bizonyosság létezik, s mely kihat a tökéletlen realitásra.

Hogy ez mennyire tekinthető jónak, helyesnek, elfogadhatónak, érthetőnek stb. Arisztotelész azonban hamar önállósította magát és eltért mestere tanaitól, és az érzéki észrevételt, a tapasztalatot kezdte filozófiailag védelmezni. Nem az érzékek csalnak, hanem ezek gondolkodásunk általi értelmezése. Vegyük számba, amit érzékelünk, és ha valamilyen ellentmondást — aporiát — tapasztalunk, azt ad hoc külön-külön javítsuk ki, ez volt az aporétikus módszer, konyv: Arisztotelész a kutatásban és oktatásban használt.

Figyelemre méltó, hogy a huszadik század modern tudományelméletében újra ezt a gondolatot bukott felszínre például a Karl Raimund Popper és a bécsi kör felvetette falszifikációs módszer gondolatában. Arisztotelész valóban eltávolodott Platón idealizmusától és már-már misztifikáló matematizmusától abban az értelemben, hogy tanárával ellentétben nem volt nagykonyv:e a földi természet fizikai jelenségeinek vizsgálatáról csak azért lemondani, mivel a korabeli természetfilozófia kezdeti állapota miatt az e vizsgálódás igényelte eszközök is hiányoztak, a meglévők pedig igen kezdetlegesnek tűnhettek a matematika akkor már mesterfokra kifejlesztett, és akkoriban meg nem haladhatóan tökéletesnek tűnő eszközeihez képest; hanem nekiállt — és ismereteink szerint, bizonyos tekintetben a világon elsőként!

Arisztotelész módszere nem az idealisztikus jellegű hagyományos elmélkedés, hanem az anyaggyűjtés, rendszerezés és aztán az így keletkezett tudás továbbgondolása és felülvizsgálata, és a talált hibák, ellentmondások aporiák kijavítása. Ha Arisztotelész megbízott egy szerzőben, akkor mindenféle lényegi kritika nélkül elfogadott tőle mindent.

Sokszor pedig a helyi parasztoktól, halászoktól gyűjtött népi megfigyeléseket, folklorisztikus anekdotákat. Mindezek miatt sokszor igen sok téves adat került a műveibe. Ha összefüggést talált, azt értekezéseiben megírta, ha pedig ellentmondást aporiátazt is, csak megpróbált rá az értekezésben valami választ vagy javítást adni. Lényegében tehát addig írt, amíg valami problémába nem ütközött, ezt pedig mindig ad hoc módon igyekezett kijavítani.

E módszer — és ezzel egy fontos példán be is mutatjuk, hogy működik ez — például a Katégoriák c. De alighanem mégis minden lényeges értelmét felsoroltuk. Ez, a fogalmi spekuláció kizárólagosságával szakító a módszertani különcség tette őt nemcsak nagy filozófussáhanem nagy természettudóssá is, később az empirikus szellem meghonosítójává az európai gondolkodásban. Arisztotelész az érzéki észrevételt, a tapasztalatot filozófiailag is védelmezte ld.

Arisztotelész csak annyiban volt valóban empirista, hogy általában a konkrét valóság dolgait mint nemlétezőket vagy látszatokat nem volt hajlandó megtagadni, vagyis inkább filozófiai "konyv: filozofia" mint módszere szerint, de ennek értelmében inkább realistának lenne helyesebb nevezni. Ami pedig magát a módszertant, az aporétikus módszert illeti, nem kerülheti el figyelmünket, hogy a huszadik század a modern tudományelméletében újra ezt a gondolatot bukott felszínre például a Karl Raimund Popper és a bécsi kör felvetette falszifikációs módszer gondolatában.

Háromféle tudományt különböztet meg. A poétikus vagy alkotó tudományok ποίησις valaminek az előállításával foglalkoznak. Bizonyos tudományok pedig valaminek az elméletébe vezetnek be, ezek a teoretikus vagy elméleti konyv: filozofia θεωρία. A két tudomány nem választható szét élesen, már Arisztotelész szerint sem, mert egyrészt az egyéni cselekvést az állam érdekeinek figyelembevételével kell véghezvinni, másrészt az állam akkor működik jól, ha polgárai megfelelően és erényesen tudnak élni benne.

A mesterségeket és az anyagi javakat előállító konyv: tudományokat a görögök nem tartották tudománynak, mivel azokkal főleg rabszolgák foglalkoztak, és így bizonyos megvetéssel illett őket kezelni. A változandó és önálló létezéssel sem bíró dolgok, ha vannak ilyenek, nyilván nem méltóak tudományos vizsgálatra. Arisztotelésznél a metafizika is a valónak a tudománya, a valóság ismeretének betetőzése.

Ez képesíti őt az emberi tudásnak, melynek előtte csak egyes anyagait gyűjtötték össze, első nagy rendszeresítésére, ez teszi őt a közép- és újkor nagy tanítójává. Az emberi művelődés története Arisztotelész nélkül legfőbb momentumaiban érthetetlen volna.

A logika vagy analitika nála nem önálló tudomány, hanem az azok műveléséhez szükséges előkészületeket propedeutika jelenti. Habár a tudományos megismerés nagykonyv:e általánosból származtatja le az egyest, maga a tudás megfordítva keletkezik: az általános fogalmak a részleges tapasztalatból. A logikai nagykonyv:e három eleme közül: fogalom, ítélet, következtetéscsak a következtetést tárgyalta részletesen.

Ő az első, ki a gondolkodás e formájának mivoltát és jelentőségét fölismerte. A következtetés elmélete elvezeti a bizonyításéhozmelynek során a föltételezett állítások igazságát okaikból származtatva következtetjük ki. Ez meg lehetetlen volna, ha nem indulnánk ki oly legáltalánosabb alapelvekből, melyek bizonyításra konyv: szorulnak.

Ezek az észben gyökereznek, mely ez elvek követetlen megismerésének tehetsége. Arisztotelész ehhez az indukció επαγογή elméletét is kapcsolja, mely természetesen még nagyon kezdetleges, továbbá a definícióét és osztályozásét. A bizonyítás legfőbb elvei az ellentmondásmentesség elve és a kizárt harmadik elve ld.

A kimondható dolgok, a nyelv nevei mind kategóriák alá tartoznak, azaz főszempontok alá, melyek nagykonyv:e mindent osztályozhatunk, melyek alá minden besorolható. A nem önálló létezéssel bíró, csak mint egy szubsztancia tulajdonságaként kimondható dolgok az akcidensek. Lásd még: Katégoriák. Platón tanai főképp ideatana szerint az eszmék jelentik az igazi nagykonyv:e s Arisztotelész mindenekelőtt e filozofia nagykonyv:e ellen küzd.

Kifejti, hogy az eszme nem létezhet elkülönítve, függetlenül azoktól az egyes dolgoktól, amelyeknek eszméje, és azt, hogy a dolog lényege nem lehet a dolgon kívül való, és magukban az eszmékben nincs meg az a mozgató erő, mely a jelenségeket létrehozza. Az egyetemes fogalom csak a szubsztancia tulajdonságait fejezi ki, a nemi fogalmak csak az illető szubsztanciák közös lényegét, és ezért csak átvitt értelemben nevezhetők szubsztanciáknak.

Az eszme nem létezik mint egység a többön kívül, csak mint egység a többen. Ezzel "konyv: filozofia" gondolattal iparkodik azután Arisztotelész összeegyeztetni azt a másikat, hogy azért mégis csak az egyetemes, mely nem létezik magában, a tudás igazi tárgya. Nem ugyan minden egyetemes fogalom, de igenis az, mely az egyes dolgok lényegét fejezi ki: a forma, a lényeg.

Ez a fogalom az, mely Arisztotelésznek megadja a lehetőséget, hogy Platón ideatanának lényegét befogadja a maga nagykonyv:e. Minden változás föltételez változatlant, szubsztrátumotamely valamivé lesz. A változás abban áll, hogy az anyag valamilyen formát vesz fel, ezért a forma a dolog valósága, a forma a valóság entelecheia vagy energeiaaz anyag pedig a lehetőség dünamisz.

Az anyagot minden formától megfosztva első anyagnak nevezi, amely magában nem létezik, pusztán elvont fogalom. A formák ellenben öröktől fogva vannak, de nem a dolgokon kívül, hanem a dolgokban. A szerves egységet alkotó testeknél a forma egyszerre a cél és a mozgató ok.

Arisztotelész fő elve ezért a forma és anyag viszonya. Az anyagból származik a természeti szükségesség ananké és nagykonyv:e véletlen tyché. Az anyag a dolgok tökéletlenségének végső forrása, ezen alapszik az éginek a földitől, a hímnek a nőneműtől stb. A rendszer további részleteit Arisztotelész itt bizonyos homályban hagyja: az anyag külön elv a forma mellett, és a szubsztanciát hol a formával, hol az egyes létező egészével teszi egyenlővé. Ehhez járul Arisztotelész harmadik metafizikai fogalma, a filozofia kinézisz.

A mozgás szerinte nem egyéb, mint a lehetségesnek valósággá való válása. Ez azonban föltételez mozgatót, ami csak forma lehet, a mozgatott pedig csak anyag. A mozgás sohasem keletkezhetett, örökkévaló. A mozgás utal egy első mozgatóra, amely maga nem mozgatott létező, hanem anyagtalan, tiszta forma, tökéletes létező, a lét betetőzése. Ez a világ végső célja, a szellem, a gondolkodás núsz. Ez puszta létezésével hat a világra. Ő az abszolút tökéletes létező, a legfőbb jó, amely felé minden törekszik.

Őtőle függ nagykonyv:e világ rendje, összefüggése, élete. Egy a világra irányuló isteni akaratot, teremtő erőt és ennek a világba való közvetlen és személyes beavatkozását Arisztotelész nem ismeri el. Habár az Arisztotelész-féle természetfilozófiát a modern természettudományok által túlhaladottnak tartjuk, azért szigorú következetessége és finom dialektikus szerkezete iránt méltó csodálkozásunkat nem nyomhatjuk el.

Erre vonatkozó nézeteit a következő művekben találjuk: A Fizika nyolc könyve, a Világrendszerről szóló négy könyv, a Keletkezésről és enyészésről írt két könyv, a Meteorológia négy könyve, és végül a Mechanikai problémák. A szerves világ viszonyaival foglalkoznak a következők: Az állatok természetrajzaAz állatok részeirőlaz Állatok nemzésérőlA lélekrőlAz érzékekről szólók stb. A föld hideg és száraz, a víz hideg és nedves, a levegő meleg és nedves, a tűz meleg és száraz, és ezen ellentétpárok összes lehetséges kombinációinak száma négy lévén, több közönséges alapelem nem lehetséges.

A négy közönséges elem egymáshoz képest könnyű vagy nehéz; a konyv: filozofia a levegőhöz, a levegő a vízhez, a víz a földhöz képest könnyű, a körben mozgó éter pedig se könnyűnek, se nehéznek nem mondható. A négy elem között a nehéz föld foglalja el a mindenség közepét, és a könnyű tűz a szublunáris világ kerületet alkotja, az éterrel határosan. Az égi testek mozgására nézve a Fizikában Eudoxosz és Calippus elméletét fogadta el, kik több egymást körülfogó szféra segítségével igyekeztek megmagyarázni az egyes égi testek egyenetlen járását.

Az egész mindenség külső határát az ősmozgató foglalja el primum mobile. Így tehát a mindenség az innenső és a túlsó világból van összetéve, emitt a változatlanság és örökkévalóság világa, amott pedig vég nélkül való keletkezést és enyészést látunk, a meteorológiai folyamatokat és a szerves élet jelenségeit.

A meteorológia feladatául az égi testekkel határos, szublunáris tünemények fejtegetését jelöli ki, ezek: a tejút, az üstökösök, a tüzes meteorok és a hullócsillagok, továbbá a szelek, a földrengés, villámcsapások, zivatarok stb. Arisztotelész tévedett tehát abban, hogy bizonyos csillagászati jelenségeket üstökösök, meteorok légköri tüneménynek gondolt, ezért foglalkozik Meteorológiájában csillagászati, geológiai és kémiai kérdésekkel is; de a tengerről és sótartalmáról is van szó, továbbá a szelekről és beosztásukról, az égi háborúról, a forgó szelekről és a légköri fénytüneményekről, az értekezés utolsó részét az elemek tana foglalja el, mely ezúttal molekuláris, fizikai, és kémiai megjegyzésekre vezet.

Ezek alkotják azt a talajt, nagykonyv:e később az alkímia termett. A Fizika nyolc könyve a tér, idő és a kettőnek összekapcsolásából eredő mozgás fogalmait tárgyalja. A tér és az idő vég nélkül osztható. A világ jelenségeinek alapja a mozgást, melyet a legtágabb értelemben definiál, t.

A mozgások természetszerű a mozgó egyed természetéből adódód vagy természetellenes erőszakolt mozgások. A tér mellett a hely fogalma fontos, mely azonban filozofia képvisel konyv: filozofia bizonyos térrészt. Minden tárgy azon hely felé tart, melyben otthon van, mégpedig gyorsuló mozgással — az időben nem gyorsuló egyetlen mozgás az, mely körpályán egyenletesen megy végbe.

Ha valamely tárgy a maga természetrendelte helye felé mozog, akkor ez természetszerű mozgás, így szükségképp gyorsuló, ha ellenben más irányba erőszakosan tereltetik, akkor mozgása lassuló. A mozgásra vonatkozó vizsgálatai során Arisztotelész a folytonosság fogalmát is fejtegeti.

Minden, konyv: filozofia változó, tehát mozog, az egyszersmind osztható, ráadásul végtelenül, így az oszthatatlan atomok elméletét nem fogadta el. Ezen fogalmak a mozgást illetőleg annyira megszilárdultak, hogy az Arisztotelész-féle filozófiai és mechanikai elméletek megdöntése idejében csak nagy nehezen voltak megcáfolhatók.

Hibát talált a leírásban vagy az adatlapon? Jelezze nekünk! Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban.

A termékinformációk nagykonyv:e, leírás vagy ár előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel. Írjon véleményt! Árfigyelő Összehasonlítás. Forgalmazó 3 Ft Részletek. Boltok és árak.

A böngészője nem támogatja a helymeghatározást. Kérjük, adja meg a kiindulási címet! A megadott címre túl sok kiindulási lehetőség található. Kérjük, pontosítsa a kiindulási címet! Kiindulási cím. További kiindulási filozofia.

Az Ön által beírt címet nem sikerült beazonosítani. Bolt infó. Részletek a boltban. Szerző: Frenyó Zoltán Szent István Társulat, A kötet a filozófia legfontosabb tanaival, fogalmaival, gondolkodóival, korszakaival és irányzataival ismerteti meg olvasóját. Anyagát a szerző alapvetően történeti rendben tárgyalja, s ennek mentén tér ki a filozófia rendszerének és a konyv: egyes ágazatainak problémáira. Az olvasó nagykonyv:e követheti a filozófiai gondolkodás alakulását az ókori keleti kezdetektől az antik görög és római filozófián, valamint a középkori keresztény filozófián Az olvasó nyomon követheti a filozófiai gondolkodás alakulását az ókori keleti kezdetektől az antik görög és római filozófián, valamint a középkori keresztény filozófián keresztül az újkori európai filozófia kibontakozásáig és mai helyzetéig.

A könyv végül a magyar filozófia történetéről ad áttekintést. A kibontakozó és egymást követő eszméket egyes korábbi beállításoktól eltérően a szerző igyekezett valódi és maradandó értékeiknek megfelelően elhelyezni a filozófia történetében. Az egyes korszakok tárgyalását és a filozófusok tanainak ismertetését minden fejezetben a klasszikus művekből vett konyv: filozofia szemelvények követik. Az olvasó így egyúttal megismerkedhet a filozófusok legfontosabb szövegeivel, és közvetlen élményt szerezhet maguknak a leghíresebb filozófusoknak az olvasása által.

A kötetet így a művelt nagyközönség és a tanulóifjúság egyaránt haszonnal forgathatja. Frenyó Zoltán. FilozófiaTudomány.